Hamupipőke egy gazdag kereskedőember leánya volt. Édesanyja halála után apja újból megnősült. Egy szép, ám rosszindulatú asszonyt és annak két leányát vitte a házába. A mostohatestvérek és a mostohaszülő gonoszsága igen megnehezítette az ifjú leány életét, akit saját házának cselédjévé tettek. Nem csak a legpiszkosabb házimunkát bízták rá, de neki kellett a házi tűzhely tisztítását is végezni, ezért családja Hamupipőkének kezdte gúnyolni. Egy alkalommal az apa egy távoli vásárba indult, és megkérdezte mindhárom leányát, hogy mit hozzon nekik a vásárból. Míg a mostohatestvérek szép ruhákat, drágaköveket és gyöngyöket kívántak, addig Hamupipőke csak egy facsemetét kért apjától. Apja hazaérkezése után Hamupipőke a facsemetét édesanyja sírjára ültette és alatta imádkozott. A fára hamarosan egy madár szállt, akinek a szíve megesett az árva leányon, és teljesítette az imában foglalt kéréseket. Hamarosan háromnapos ünnepet hirdettek a királyságban. Az uralkodó kikiáltatta, hogy minden hajadon leányzónak meg kell jelennie a palotában rendezett bálokon, ahol a trónörökös majd menyasszonyt választ magának. Hamupipőke mostohája nem akarta, hogy a leány a bálon részt vegyen, ezért különösen álnok feladatot eszelt ki számára. A tűzhely hamujába borított lencse szétválogatását adta ki Hamupipőke számára elvégzendő feladatul. A mostoha még egy megfelelő báli öltözet beszerzését is feladatul szabta Hamupipőkének, majd saját lányaival elvonult a bálba. A zokogó Hamupipőke mellett ekkor megjelent a fehér madár és egy fehér színű, ezüsttel díszített selyemruhát, illetve egy aranyból készült cipellőt adott a leánynak. Hamupipőke felöltözött, rohant a bálba és elvegyült a vendégek között. Szépsége azonnal felkeltette a trónörökös figyelmét, de Hamupipőkének sikerült elszöknie. Ez történt a háromnapos bál második estéjén is, amelyen az ifjú herceg ismét megpróbálta megtalálni a gyönyörű leányt, de Hamupipőke ismét kereket oldott. A harmadik alkalommal is elmenekült, ám a palota lépcsőjén a lába kicsúszott az arany cipellőből, a cipő pedig a lépcsőn maradt. A király kikérdeztette a bál valamennyi résztvevőjét, de Hamupipőkét senki sem ismerte. A leány apját is kikérdezték, de Hamupipőke oly' szép volt, hogy még saját apja sem ismerte fel. A trónörökös nyomozásba kezdett. Az egész királyságot végigjárta és valamennyi leány lábára felpróbálta a palota lépcsőjén felejtett cipellőt. Hamupipőke mostohatestvérei is megkísérelték felhúzni az aranycipőt, de az oly' kecses és oly' vékony volt, hogy nem ment a lábukra. A herceg elhagyta a házat, de az utcára lépvén vadgalambok hangjára lett figyelmes. A vadgalambok a közeli temető felé hívogatták, ahol a herceg megtalálta a szülője sírjánál imádkozó Hamupipőkét. A cipőt a lábára próbálta, majd megcsókolták egymást, és boldogan éltek, míg az egyikük el nem halálozott. A történetnek ez a változata nem tudósít a mostoha reakcióiról illetve a további történésekről

köszönet: wikipédia